Száz éve született Kersics Anka, „A sokac fülemüle” | 2021-09-15


Száz éve született
Kersics Anka,
„A sokac fülemüle”

Anka Kršić, Kersics Anka, „A sokac fülemüle”, vagy ahogyan kevesen ismerik, Scardanas Jean Eleonomosné méltán nevezhető a 20. század egyik legsokoldalúbb hazai előadóművészének. Kiváló opera-, népdal- és nótaénekesünk idén lenne 100 éves. A Kanizsai Dorottya Múzeum nemrég az ő személyét, művészi pályáját állította a középpontba a Múzeumok éjszakája idei rendezvényén. A kivételes tehetségű előadó életútját Dr. Hasanović-Kolutácz Andrea igazgató révén ismerhette meg az est közönsége. Lapunk ennek közreadásával tiszteleg a nagy énekes emléke és születésének 100. évfordulója előtt.

A neves népdalgyűjtő, igazgató Schneider Lajos tanítványaként a kis Kersics Anna tehetségére már korán felfigyelt környezete. Egy, a Mohácsi Hírlapban 1937-ben megjelent újságcikk egyenesen „őstehetségnek” titulálja az akkor 15 éves leányt és énekhangja mellett rajzait, festményeit, verseit ugyancsak méltatja. „Egy kis sokac házból is elindulhat egy költői karrier.” – vélte az akkori cikk írója. Ez valóban így van, a hírlapíró mégis tévedett. A kis Annuskából nem költő, hanem világszerte ismert és elismert énekes lett, aki hangjával nagyon sokaknak szerzett örömet és felejthetetlen élményt.

Kersics Anna 1921. december 15-én egy mohácsi sokac család tagjaként született. Szülei, Kersics Lukács és Cselinácz Katalin egyszerű földművesek voltak. A kis Anka a kezdetektől fogva együtt dolgozott a szüleivel, azonban gyermekkora óta énekes szeretett volna lenni. A háztáji munka mellett aktívan részt vett a mohácsi sokac ifjúság kulturális életében. A mindennapok során is viselt tradicionális sokac öltözetében lépett fel, népdalokat énekelve. 1948-ban az ifjúsági kultúrcsoportok országos versenyén első helyezést ért el ének kategóriában. 

Így kapott lehetőséget középiskolai tanulmányai után 1949-ben – Kodály Zoltán ajánlására – felvételi nélkül bekerülni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera-ének tanszakára, ahol Révhegyi Ferencné, Vaszy Viktor tanítványaként, ill. Kodály kedvenceként 1956-ban énekművész diplomát szerzett. A 26 eredetileg beiratkozott hallgató közül csak hárman tudtak végezni, köztük a mohácsi Kersics Anka. Végzős növendékként kapott szerepet a Fidelioban, a Cosí fan tutteban és egy sor más operában is énekelt. Már akadémiai hallgatóként állandó énekese volt a Magyar Rádiónak, népdalokat adott elő a „Szomszéd népek zenéje” rovatban. Több alkalommal barátja, Vujicsics Tihamér kísérte. Kersics Anka meghívására látogatott el Kodály Zoltán Mohácsra 1950-ben, Schneider Lajoshoz. 

Az 1956 utáni politikai légkör nem kedvezett a délszláv származású, friss diplomás operaénekesnő számára, rangjához és tehetségéhez méltó komoly, hosszútávra szóló szerződést nem kapott szülőhazájában. Rövid ideig a Magyar Állami Operaházban énekelt, majd évekig Szíriában vendégszerepelt. Hazatérve különböző fellépéseket vállalt, egyre jobban bedolgozta magát a népdaléneklésbe, a magyar és sokac népdalokat egyaránt népszerűsítette fellépésein. A jugoszláv határ megnyitása után az első, Délvidékre induló magyar együttes, a mohácsi kis szimfonikus zenekar szólistájaként aratott átütő sikert. Következő, nemes feladatként Párizsban a francia rádió vele vette fel Bartók „Tizenöt magyar parasztdal”-át, emellett Dvořák és Hacsaturjan műveiből adott elő. Utóbbi egy kottát is dedikált számára. 

Mivel jó nyelvérzéke volt – hat nyelven: horvátul, oroszul, bolgárul, olaszul, franciául, németül beszélt és énekelt –, hazai mellőzöttségét külföldi szerződések egész sora ellensúlyozta. Germanus Gyulánál a libanoni arab nyelvet tanulta. Számos meghívást kapott rangos nemzetközi fesztiválokra (a VI. Moszkvai Világifjúsági Találkozón pl. 10 nap alatt 18-szor lépett fel, 32.000 ember előtt), illetve különböző európai és távoli egzotikus országokban való fellépésekre. Franciaországban, Egyiptomban, Libanonban, Görögországban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában egyaránt sikert aratott fellépéseivel, hangjával. Magyar turistaként talán elsőként jutott el a modern Izraelbe, a Szentföldre. 

Idehaza – ahogy a kezdeti külföldi turnék során is – legtöbbször az Állami Együttes szólistájaként kapott szereplési lehetőséget, de gyakran szervezte egyedül a fellépéseit, s állította össze műsorait. Küldetésének tartotta elvinni a magyar népdalt, a sokac dalt és más népek énekeit az embereknek világvárosokba éppen úgy, mint kis falvakba. A magyar népdalkincset kívánta népszerűsíteni más népek nyelvén, amikor külföldön szerepelt. Itthon pedig különböző népek dalait szerette volna megismertetni, magyar nyelven. Önmagát egy interjúban a „nemzetközi folklór énekesének – világcsavargónak” definiálta. 

Férjével, Scardanas Jean Eleonomossal Alexandriában kötött házasságot 1961-ben, ám a 20. század második felének világpolitikai légköre és az események vihara korán elszakította őket egymástól, hivatalosan azonban sohasem váltak el.
A fényesen csillogó hangversenytermi fellépések után mindig hazajött Mohácsra az ő szeretett sokacai közé pihenni. Az ünnepelt énekesnő levetette az estélyi ruhát, kerékpárra ült, kiment a szőlőbe, kapált, kacsolt, kötözött a családi örökségben. Este hazaérve bablevest főzött édesanyjával az öreg tűzhelyen. „Nincs az megtéve, amit az ember nem maga tesz” vallotta. Horvát származását sosem titkolta, ahogyan egy vele készült riportban fogalmazott, külföldön nem volt könnyű megértetni, hogy ő ugyan egy Magyarországról érkezett énekesnő, de nem magyar származású…

Kersics Anka sikerének és a csillogásának azonban megvolt az árnyoldala is: tudatosan vállalt sokacságáért a „láncos kutya” ügynökének tartották, az 1950-es években sokáig megfigyelték. Talán ezért (is) alakulhatott ki benne az a sokak által emlegetett bizalmatlanság, ami élete utolsó éveit meghatározta. A sok nehézség ellenére az elhangzott koncerteken a hallgatóság mindig szívébe zárta és lelkesen ünnepelte e temperamentumos, közönségét az „ujja köré csavarni képes” művésznőt.
Évei számának gyarapodásával a fellépések ritkultak, de hol élőben, hol felvételről meg-megszólalt a rádióban. Pontosan lehetett tudni, hogy mikor van itthon, mert – ahogyan azt Kovács Győző, a mohácsi zeneiskola egykori igazgatója könyvében írja – „olyankor még mindig fényesen csengő hangja kihallatszott a vasárnapi misén éneklők közül”. Mohácson állandó vendége volt a Bartók Béla Művelődési Központnak és a Halászcsárdának.

Hatvanadik születésnapján nagylemeze jelent meg, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója pedig a „Zeneakadémiától a Karavánszerájig” címmel emlékezetes portréfilmet készített róla. 
Kersics Anka 1997. március 29-én, életének hetvenhatodik évében hagyta itt szeretett Mohácsát. Utolsó éveiben magányosan élt, egészségi állapota súlyosan megromlott. Kihunyt a színpad jótékony, célt adó fénye és feszültsége, nem törődött magával és ezt mástól sem fogadta el. Életének utolsó hónapjaiban a Pándy Kálmán Otthonban ápolták, ahol az intézmény farsangi műsorában még fel is lépett. 
Kersics Anka életét és pályafutását röviden áttekintve azt gondolom, hogy „Anka Mohačanka” – ahogyan egykor oly sokan szólították – sokkal többet érdemel annál, hogy csupán ez a hozzá méltatlan, szomorú végjáték maradjon meg az emberek emlékezetében.

Kersics Anka életében bőven akad feltáratlan, homályos, titokkal teli időszak.  A mi feladatunk, hogy Mohács szülöttét, csillogó, hittel és tűzzel teli, csodálatos hangon éneklő alakját és legendás művészi pályáját, egyben méltatlanul mellőzöttségét ismertté tegyük a következő generációk számára is. Halálának 5. évfordulóján a Mohácsi Sokacok Olvasóköre egy emléktáblát avatott a „sokac fülemüle” tiszteletére, a 10. évfordulóra pedig egy emlékestet is szerveztek.

Cikkünk megírásához köszönjük
a Kanizsai Dorottya Múzeum segítségét.

Fotó: KDM


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


2021-09-10 - 2021-12-31
Mohácsi busórelikviák (kiállításmegnyitó)
2021-11-04 - 2021-12-04
Meixneres diákok kiállítása (meghívó)
2021-11-05 - 2022-01-10
Jávor János üvegfestőművész tárlata
2021-11-11 - 2021-11-11
Előadás Mohács szerb megszállásáról

Térfigyelő kamera
 
 
Városi TV Mohács
Üzenjen nekünk !!